Anyai nagyanyám kelt meggyes kalácsának az illata, ahogy a rétestésztát nyújtja, ahogy apai nagymamám cérnavékonyságúra vágja a frissen gyúrt tésztát a húslevesbe, a sparheltben sütött, az alján kissé megégett krumplispogácsájának az íze. Biztos mindenkinek vannak hasonló emlékei a gyermekkorából.
Kiskorom óta az életem része a sütés, főzés, a gasztronómia. Gyerekként néztem, segítettem vagy kóstolgattam amikor nagyszüleim vagy anyukám a konyhában tevékenykedtek. Később én is megpróbálkoztam életem első piskótájával, majd más ételekkel is. Mindig is szívesen vásároltam szakácskönyveket és próbáltam ki új ízeket. Szeretek beülni jó éttermekbe és értékelem az új gasztronómiai megoldásokat.
Pár éve építtettünk egy kemencét a kertünkbe, ami egy új ajtót nyitott ki számomra a hagyományok irányába. Egyrészt megismerkedtem a kemencés sütés, főzés technikájával, másrészt pedig elkezdtem jobban érdeklődni a nagyanyáink által készített ételek iránt. Ebben segítségségemre vannak nagymamám megsárgult jegyzetei és pár megvásárolt régi szakácskönyv is.
A kemencében nemcsak a hagyományos recept szerint készítem el az ételeket, hanem igyekszem változatos alapanyagok fehasználásával újszerű fogásokat is kipróbálni.
Amennyiben régi recept szerint sütök, főzök, akkor pedig megpróbálom a mai modern konyha eszközeit és technikáit is alkalmazni.
Nagyon fontos számomra, hogy az ételeket minőségi alapanyagokból készítsem el. A gasztronómia igényesség a “háziasszonyoktól”, a mindennapoktól kiindulva tud igazán továbbfejlődni.
A blogban mindezen próbálkozásaimat szeretném feljegyezni. A képzeletbeli kamrapolcot szeretném feltölteni kemencés vagy szabad tűzön készült ételekkel (legyen az akár hagyományos vagy pedig újszerű fogás), valamint nagyanyáink konyháját idéző finomságokkal.
Jó csemegézést kívánok!
Recent Comments