Almás pite

Az ősz és az almás pite verhetetlen páros. Süssünk belőle minél gyakrabban!

Gyanítom, minden családban akad egy példány a Váncza-féle, piros fedeles süteményeskönyvből. Nagymamámnak is volt egy, amelyből gyakran sütött. Ebben a könyvben gyűjtögette azokat a sütőporos és vaníliás cukros kis papírzacskókat, amelyek hátoldalán olyan recept volt, amely megtetszett neki. Az almás pitét is a könyv alapján sütötte. Ma már a könyvet anyukám őrzi és ő is ez alapján készíti az almás pitét. Amikor hozzánk készülnek, kisfiam, évszakra való tekintet nélkül, mindig almás pitét rendel tőle. Ezek után lehet más választásom nekem is, minthogy a Váncza-féle könyvből süssem az almáspitét?

Én sokáig azt gondoltam, hogy Váncza József cukrász volt. Amikor beszereztem a A mi süteményeskönyvünk “modern” kiadását, akkor tudtam meg, hogy valójában gyógyszerészként dolgozott. Ebben akkor nem volt semmi furcsaság. A XX. század első évtizedeiben a gyógyszerészet szolgálta ki az olyan kémiai tudományokat igénylő iparágakat mint pl. a fényképészet, a festékgyártás, a kozmetikai ipar vagy az élelmiszeripar. A gyógyszerészek rendelkeztek azokkal a magas szintű vegyészeti és technológiai ismeretekkel, amelyek szükségesek voltak a fent felsorolt területek fejlesztési és gyártási folyamataihoz.

Ifj. Váncza József, apja hivatását követve, 1922-ben szerzett gyógyszerész diplomát. Akkor már ismertek voltak a háziasszonyok körében a német Oetker cég termékei, köztük a sütőpor is. Váncza József 1925-ben jött ki a saját fejlesztésű recept alapján készült sütőporával, amely a hatékony marketing munkának köszönhetően pár év alatt meghódította a magyar konyhákat. “Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!”- mondta a korabeli reklámszlogen. Váncza József jó marketing érzékét dícséri az is, hogy felismerte a szakácskönyvekben rejlő reklám lehetőséget, és az Oetker céghez hasonlóan külön süteményeskönyvet jelentetett meg, amelyben nagyon sok édes és sós sütemény recept szerepel, amelyeknél a hozzávalók között természetesen mindig meg van említve egy Váncza termék, általában sütőpor vagy vaníliás cukor. Az én 2010-es kiadású példányom előszava szerint Váncza József egy gyógyszerész alaposságával állította össze a recepteket és utána mindegyiket ki is próbálta. A könyv különlegességei közé tartozik az is, hogy a recepteket Váncza József saját kezőleg illusztrálta. A süteményeskönyv nagyon népszerű volt, a cég története alatt 14 kiadásban jelent meg.

[su_spoiler title=”Tudásmorzsa: Sütési segédanyagok – sütőpor, szódabikarbóna, szalakáli” open=”yes” style=”fancy” icon=”plus-circle” anchor=”Bulgur”]Mind a három segédanyag a tésztákat könnyeddé, levegőssé teszi.

Szódabikarbóna: Nátrium-hidrogén-karbonát (NaHCO3). Jellemzője, hogy savas közegben, hő hatására szén-dioxidot kezd el termelni, és az így létrejövő légbuborékok azok, amelyek megemelik a tésztát.

Sütőpor: A sütőpor fő alkotórésze a szódabikarbóna és azon kívül egyéb olyan segédanyagokat is tartalmaz, amelyek szabályozzák a szódabikarbóna működését.

Szalakáli: Ammónium-bikarbonát (NH4HCO3). Sütés közben nem csak széndioxid keletkezik belőle hanem ammónia is. Mivel ez a kissé kellemetlen szag képes a süteményekben is megmaradni, ezért csak vékony tésztájú süteményekhez, tésztalapokhoz szokás használni.[/su_spoiler]

Bár a receptek között szerepel egy Ünnepi almás pite leírása is, a családban az Almás torta néven szereplő receptet sütjük almás piteként. Két tésztaréteg közé kerül a töltelék, amelyet én a recepttől kissé eltérve úgy készítek, hogy az almát lereszelem, hozzáadom a citromlét és a barna cukrot és kevergetve addig párolom, míg a lé nagy része elpárolog. Utána hozzáadok egy kevés darált diót, amelyet előtte száraz serpenyőben megpirítottam. Azért keverem hozzá a diót, hogy a töltelék ne áztassa el a tésztát. Tálaláskor megszórom porcukorral és akár egy gombóc vanília fagyit is kínálhatunk egy szelet mellé.