Aranyszalag sorozat – Csokis krémsajtos muffin

Aranyszalag sorozat  – Rózsavölgyi csokoládé

“Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik.” Mondta John G. Tullius, amerikai író és karikatúrista. És egyet kell, hogy értsek vele.

Amennyiben csak a saját példámat veszem, akkor úgy fogalmaznék, hogy az évek során mennyiségi fogyasztóból minőségi fogyasztóvá váltam a csokoládét illetően, és bár tudom, hogy a csokoládé nem a kalóriaszegény ételek közé tartozik, viszont a minőségi csoki kóstolásáról és élvezetéről nem szívesen mondanék le.

A csoki, a papír és én

Gyerekként természetesen csak a tejcsokoládét szerettem, mindig csodálkoztam azon, hogy hogy tudja bárki is megenni a sötét és keserű étcsokoládét. Talán csak a piros papíros mogyoróscsokit ettem meg, azt is csak az egész és kemény mogyorószemek miatt. A 70-es években és a 80-as évek közepén, a csokiválaszték nálunk igazán nem volt változatosnak mondható a minőséget illetően. Volt többfajta csoki kb. ugyanazon a közepes minőségi színvonalon. Érdekes, hogy amikor megkóstolom a régi csokik mai változatát, mindig úgy érzem, hogy a régi sokkalta jobb volt, de azt gyanítom, hogy ez inkább az emlékekek miatt van, semmi valóságalapja nincsen.

Szenvedélyes csokipapír gyűjtő lévén, nekem nagy kedvencem volt, az a kistáblás szerencsi tejcsoki, amelynek a csomagolásán mindig valamilyen rajzfilmsorozat szereplői voltak, pl.: Mézga Géza, Doktor Bubó vagy Kukori és Kotkoda. Mindig összegyűjtöttem a teljes sorozatot, ezáltal is növelve csokifogyasztásomat.

Csokipapírgyűjtő mániám szélsőséges megnyilvánulása az volt, amikor a nagymamám, már nem is emlékszem, hogy honnan, hozott egy-egy tábla, nagyon szép csomagolású csokit a bátyámnak és nekem és én nem voltam hajlandó a csokit se megenni, hanem a papírral együtt őrízgettem a hűtőben, mígnem teljesen megromlott és ki kellett dobni. Viszont a papír az megmaradt!!

Hamár csoki, akkor nem hagyhatom ki gyerekkori nagy kedvencemet, Katona Klári, Savanyú a csokoládé című számát, amelynek a szövegéből szinte semmit sem értettem akkor, de a csokis cím miatt nagyon “megfogott”, és előszerettel adtuk elő az unokatestvéremmel, amikor táncdalfesztiválosat játszottunk.

Szóval ez volt az indulás, és az évek múlásával megszerettem az étcsokoládét is, megtanultam értékelni a minőségi csokoládékat és a különleges ízpárosításokat. Ami a gyerekkoromból megmaradt, az a csokipapírok szeretete, bár a gyűjtésükről mára már lemondtam…

[su_spoiler title=”Tudásmorzsa: Csokoládé” open=”yes” style=”fancy” icon=”plus-circle” anchor=”Csokoládé”]A csokoládé definíciószerűen kakaómassza és cukor keverékéből, melegen, hosszú ideig tartó keveréssel létrehozott élelmiszer-ipari termék, amelyből a keverés után táblákat formáznak. A csokoládé alapanyagát, a kakaóbabot, a maják már a VI. században ismerték és termesztették. A spanyol hódítók sokáig saját maguknak megtartották a kakaóbab Európába való importálásának jogát. XIII. Lajos neje nyitotta meg a kakaó útját Franciaországba és Európa más országaiba is az 1600-as évek elején. Kezdetben italt készítettek a kakaóbabból, amelyet gyógyításra, vágykeltésre használtak vagy élvezeti értéke miatt fogyasztották. 1826-ban a holland Van Houten feltalálta a vízben oldott kakóport. Az első táblás csokoládét Angliában készítették az 1840-es években. 1870-ben a francia Menier sokat tett a csokoládé tömeges fogyasztásának elterjedéséért. 1901-ben a svájci Lindt feltalálta a konsírozás (hengerlés) technikáját, amellyel egész finom állagú csokoládék állíthatók elő. A svájci Nestlétől származik a tejpor feltalálása és Daniel Peterrel együtt a tejcsokoládé kifejlesztése. A csokoládé minőségénél meghatározó a kakaóbab minősége és a gyártási munkafolyamatok minősége, gondossága.[/su_spoiler]

Rózsavölgyi Csokoládé

A Rózsavölgyi Csokoládé 2008-ban kezdte meg működését. Először vásárolt csokoládéból készítettek bonbonokat, majd áttértek a kakaóbabból történő csokoládégyártásra, mert így jobban a saját ízlésükhöz, elképzeléseikhez tudták igazítani a csokoládékat. Ez a fajta, ún. bean-to-bar kézműves csokoládé készítés még viszonylag új dolog, kb. 10-15 éve terjedt el a csokoládé készítő kisüzemek körében. A Rózsavölgyi egy venezuelai és egy madagaszkári családtól szerzi be a kakaóbabokat, de folyamatosan tájékozódnak új beszerzési források iránt is.

Műhelyükben és a boltjukban, kezdetben csak az alapító férj és feleség dolgozott. Mára már összesen heten vannak a cégben.

Nagy hangsúlyt fektetnek a csokoládék csomagolására is. Élmény kézbe venni és kibontani egy tábla csokoládéjukat. A táblák négyzet alakúak, a csomagolás többrétegű, matt színű és újrahasznosított papírból készül, a grafikák ötletesek, szépek, visszafogottak.

A Rózsavölgyi több nemzetközi elismeréssel is rendelkezik. A 2015-ös Academy of Chocolate versenyen összesen 8 díjat kaptak, 1 aranyat, 2 ezüstöt és 5 bronzot, ebből a csomagolás kategóriában aranyat kapott a forró csokoládé, ezüstöt pedig a Bergamot doboza, valamint a bean-to-bar kategóriában ezüstérmes lett a tejcsokoládés Karamelizált Levendula.

2014-ben a Financial Times beválogatta őket az öt legjobb európai csokikészítő műhely közé.

A Magyar Gasztronómiai Egyesület Aranyszalag Minőségi Tanúsítványát 2013-ban kapták meg a madagaszkári Trinitario (72%) és a Trincheras (70%) csokoládéjukra.

Termékeiket a belvárosi Királyi Pál utcai boltjukban és a webshopjukban lehet megvásárolni.

Recept

Bár a Rózsavölgyi Csokoládé önmagában is nagy élvezeti értékkel bír, mindenképpen szerettem volna valamilyen recepthez is felhasználni. Végül a csokis krémsajtos muffin mellett döntöttem, amelynek tésztájába egy tábla Trincheras csokoládét daraboltam bele. Mivel a muffin elég intenzíven csokoládés a kakaós tésztának és a darabolt csokinak köszönhetően, ezt megpróbáltam egy kicsit lágyítani a krémsajtos keverékkel. A krémsajtos masszát tetszés szerint lehet elhelyezni a muffin formában, én szendvics szerűen, két csokis réteg közé raktam egy krémsajtos csíkot.