Gombás-kukoricás chowder – tejszínnel és tejjel sűrítve

Már korábban is írtam a csemege kukorica iránti rajongásomról a grillezett kukoricás bejegyzésemben.  A leginkább “egész kukoricaszemes” változatban szeretem, köretként, levesben vagy csak úgy elmajszolgatva egy egész csövet. De természetesen krémlevesek vagy akár pürék formájában sem utasítom vissza.

Kukoricalevesek után keresgélve találkoztam először a chowder egytálétellel. Ez a tartalmas leves leginkább az angolszász területeken kedvelt, de Franciaország partmenti vidékein is elterjedt a halból készült változata, amelyet chaudrée-nek, caudiére-nek vagy caudrée-nek hívnak.

Története

Természetesen a chowder története is az ókori Rómáig nyúlik vissza. Erről tanúskodik a neve is, amely a latin calderia szóból ered. Ennek jelentése üst, kondér, amelyben főleg halat, tenger gyümölcseit és zöldségeket, vagyis mindent, ami a partmenti házak kertjében megtermett vagy ami a házak közelében elérhető volt, megfőztek tartalmas levesnek. Ezért is nevezték régen a szegények eledelének.

A chowder a telepesek révén jutott el az Újvilágba, akik némileg módosították az eredeti receptet. A készítéshez sózott sertéshúst, szalonnát is használtak, valamint tettek bele kekszet és kétszersültet is, hogy még tartalmasabb legyen.

Jasper White 50 Chowders című könyve alapján az első publikált halas chowder recept a Boston Evening Post 1751. évi szeptemberi számában jelent meg.

Szakácskönyvben először 1800-ban lehetett chowder receptet találni, mégpedig Amelia Simmons Amerikai konyhaművészet című könyvének második kiadásában.

A chowder elterjedéséhez nagyban hozzájárult Lydia Maria Child újságíró és nőjogi aktivista 1832-ben megjelent, Az amerikai takarékos háziasszony című könyve, amely szinte kötelező olvasmány volt minden háziasszony számára. Ebben Child leírta a chowder készítésének fortélyait és olyan egyéb hozzávalókat javasolt, mint például a citrom, sör vagy a ketchup. Az ő könyvében jelent meg először a kagyló, mint a chowder alapanyaga.

“Lydia Maria Child engraving” by Unknown – Google Books. Licensed under Public Domain via Commons

Manapság

Manapság a chowder szinte bármiből készülhet. A közös bennük, hogy általában a szalonna zsírjában megpirított hagymához hozzáadják a húst és a sokféle zöldséget, majd felöntik vízzel vagy alaplével és befűszerezik. A főzési idő végén a chowdert lehet sűríteni tejszínnel, paradicsommal, rántással, kenyérrel vagy sajttal is.

Gombás-kukoricás chowder – szinte bármiből készülhet

Az én chowderem

Az én chowderem egy tartalmas, hús nélküli kukoricás és shiitake gombás változat. Zöldség alaplével főztem, amit a következőképpen készítettem: a zöldségeket (1 db közepes sárgarépa, 1 db közepes karalábé, 1 szál angolzeller, 1 gerezd fokhagyma, 7,5 dkg csiperkegomba, fél szál póréhagyma, egy kisebb méretű zellergumó fele, 3 db petrezselyem, összesen az egész kb. 65 dkg) megtisztítottam, feldaraboltam, majd 1 evőkanál olívaolajon kicsit megpároltam, felöntöttem 2 l vízzel, adtam hozzá 3 szem feketeborsot és 1 db babérlevelet. majd az egészet lassú tűzön kb. 1-1,5 óra alatt puhára főztem. A chowder sűrítéshez 1:1 arányban használtam tejszínt és tejet. Szárított shiitake gombából készítettem, amit először forró vízben áztattam. A receptben szereplő 20 dkg a beáztatott gombára értendő. Én egy öntöttvas edényben főztem meg, de sima lábasban is biztos nagyon finom lesz.

Gombás-kukoricás chowder – hús nélkül shiitake gombával