Gulyásleves bográcsban, csipetkével – marhalábszárból zöldségekkel

Június 1-jével elkezdődött a nyár, legalábbis meteorológiai értelemben. Igaz az időjárás néha még megtréfál minket a váratlan zivatarokkal, azért lassan már előkerülhetnek a sufnikból a bográcsok, a grillezők a szabadtéri főzéshez, sütéshez. Mi idén egy bográcsos gulyáslevessel indítottuk a szezont, amelyet házi készítésű csipetkével tálaltam.

Csipetke, csipedett és a képregények…

Gyerekkoromban nagyon sokat ebédeltem nagymamámnál. Sokáig nem voltam menzás, az iskolából egyenesen a mamáékhoz mentem ebédelni. Nagyon szerettem ezeket az ebédeket. Nemcsak azért, mert finomak voltak, hanem azért is, mert mamánál olyat lehetett csinálni ebéd közben, amit otthon nem, OLVASNI. A különböző korú unokák más-más időpontban értek haza az iskolából, mamáék addigra már befejezték az ebédet, így mama általában egyedül csak nekem tálalt, bár igaz, ami igaz, a bátyám is jó partner volt az ebéd közbeni olvasásban. A legtöbbször képregényeket olvastunk a Füles újságból. Az újságban 3-4 képregény jelent meg heti folytatásban és a mai világban szinte elképzelhetetlen módon hétről-hétre izgatottan vártuk az újságban a folytatást. Nekem, kisiskolásként főleg a Dargay Attila által rajzolt képregények voltak a kedvenceim: Bagdadi tolvaj, Csongor és Tünde, Vuk stb. A Fülesek néhány régi példányát mamáék szomszédjának, Irénke néninek a padlásáról gyűjtöttük össze. Irénke néni érdekes jelenség volt. Gyakran átjárt mamához beszélgetni. A cigarettáját mindig egy rövid, műanyag szipkába helyezte be és úgy dohányzott. A mamámat pedig egyedül ő szólította csak Katókámnak. Ez a két dolog elég volt nekünk gyerekeknek, hogy Irénke néni gyakran utánzásunk tárgya legyen. Ilyenkor mi a cigarettát cigirágóval vagy ropival helyettesítve imitáltuk Irénke néni jellegzetes beszédét. De azért kedveltük 🙂

Mama minden ebédhez főzött valamilyen levest. A levesből pedig nem hiányozhatott a tészta, ami legtöbbször csipedett volt. Mi a csipetke tésztát nem csipetkének, hanem csipedettnek hívtuk. Vagyok még így egy-pár más elnevezéssel, kifejezéssel, amelyeket másként szoktam meg és igazából mindig az otthoni nevek ugranak be először, de aztán, hogy ne kelljen magyarázkodnom, a közismertebb neveket szoktam használni. Mama úgy készítette a csipedettet, hogy a tésztát vékonyra kinyújtotta, majd szabálytalan alakzatokra (négyszögekre) felvágta. Letakarva hagyta egy kicsit kiszáradni, majd leült, az ölébe egy nagy konyharuhát terített és a tésztadarabokat szépen “szétcsipkedte”. Amikor tele lett a konyharuha, kiszórta a kész csipedetteket az asztalra és szétterítve hagyta tovább száradni.

Én már nem így készítem a tésztát a gulyásleveshez. A mozdulat bennem van, de mivel lényegesen kevesebb tésztát teszünk a levesekbe, így egy kicsit leegyszerűsítettem a gulyáslevesbe való csipetke/csipedett készítést is. Egy tojásból és 10 dkg lisztből tésztát gyúrok. Nem nyújtom ki, hanem a tésztagombócból csipegetem ki a kisebb darabokat, amelyeket a hüvelykujjam és a mutatóujjam között kicsit ellapítok. Egy tányéron hagyom kiszáradni a tésztákat és ezeket főzöm bele a gulyáslevesbe az utolsó 20 percben.

Gulyásleves kisokos

A gulyásleves eredetével, történetével kapcsolatosan nagyon jó összefoglaló található a Foodandwine blogon . Ez a cikk külön kiemeli Ínyesmester receptjét is, akitől én is gyakran idézek. Ínyesmester gulyáshúsa a gulyásleves klasszikus változatának tekinthető, amelyet ilyen formában ma már ritkán készítenek.

“A gulyáshús, rövidebben gulyás, igen becsületes magyar étel, a levesfélékhez tartozik (bár egyben előétel is), ami annyira magától értetődik, hogy teljesen felesleges gulyáslevesnek nevezni. A gulyásnak hosszú a leve, ellentétben testvérével, a pörkölttel, amelynek a leve viszont rövid és sűrű. Éppen ebben különböznek egymástól, mert egyébként lényegükre nézve egyek, mivel, mint mondottuk, egy anyaméhből születtek.”

[fvplayer src=”http://azenkemencem.com/wp-content/uploads/2016/06/Gulyasleves-bogracsban.mp4″ width=”540″ height=”960″ autoplay=”true” embed=”true” loop=”true”]Ínyesmester receptje a következőképpen áll össze:

Hozzávalók:

“Ha gulyásról beszélünk, általában a marhagulyást értjük. A marhának (mindig hízott ökörre gondolunk) viszont többféle része szükséges a jó gulyáshoz. Ott van elsősorban a vesepecsenye széle vagy lebbenye. Kell még oda egyéb ízt adó is, egy kis belsőség, minő a szívgyökere, egy-két darab tőgye, s valamelyest mája, kell azután olyasmi, ami az enyvességét, kocsonyásságát biztosítja, amilyen a csülke, meg a pofahús börkés, mócsingos részei.”
“Hagymának azonban a világért sem kell olyan soknak lennie, mint azt – sajnos – mondhatni általánosságban hiszik. Ne a hagyma adja meg a gulyás ízét, meg a lé sűrűségét, hanem a jól összeválogatott húsfélék, meg a finom, zamatos, szegedi édes-nemes paprika.”
Ami még kell hozzá, az krumpli, amelyet a recept szerint külön kell megfőzni sós vízben. Ezenkívül még zöldpaprikát lehet beletenni.
Fűszerek tekintetében a són és a pirospaprikán kívül mást nem javasol Ínyesmester. Szerinte a kömyénymag csak elrontja a gulyás sítlusát és paradicsomra sincs szükség hozzá.

Az elkészítést illetően Ínyesmester egy kanál olvasztott zsírban megpirítja az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadja a pirospaprikát, majd a kockákra vágott húst és ezeket együtt “pörköli” egy kicsit. Meglocsolja egy kis fehérborral, sózza, majd fedővel lefedve párolja. Ezután hozzáadja a külön megfőzött felnegyedelt krumplit a sós főzőlevével együtt, és márcsak addig főzi a levest, amíg a hús és a krumpli is kellően meg nem puhul. A csipetkét forró zsírban megpirítva külön találja hozzá.

Az én gulyáslevesem

Az én receptem csapásiránya az Ínyesmesteri klasszikus vonal a következő eltérésekkel:

• Csak marhalábszárból készítettem.
• A krumplin kívül tettem még bele sárgarépát, petrezselyemgyökeret és egy kevés zellert is. A zöldségeket együtt főztem a hússal.
• A són és a pirospaprikán kívül raktam még bele babérlevelet is.
• A végén belefőztem a csipetkét, mivel csak egy kevéssel szoktuk enni.
• Felkarikázott zöldpaprikát tálaltam hozzá külön kis tányérban.

Gulyásleves bográcsban, csipetkével – felkarikázott zöldpaprikával tálalva