Kalandok a Keleméri báránykákkal

Hogy is szokott lenni a filmek elején? A történet szereplői valós személyek, bárminemű egyezőség a valósággal nem a véletlen műve.
Az alább leírtakról nyilvánosan nem szeretnék véleményt formálni, azt az olvasókra bízom. Akkor kezdjük is el!

Tavaly évvége felé döntöttem el, hogy a blogon indítok egy Aranyszalagos recept sorozatot, azzal a céllal, hogy szerény eszközeimmel népszerűsítsem a minőségi alapanyagok felhasználását egyéni háztartási szinten is. Elsőként a keleméri bárányokat választottam egyrészt azért, mert már korábban is készítettem bárányt, másrészt pedig azért, mert a bárányos bejegyzés írása a Húsvét előtti hetekre esett.

A Gault&Millau honlapján tájékozódtam arról, hogy az alapanyagok hol szerezhetők be. Ez alapján felhívtam az “A Húsbolt” nevű üzlet tulajdonosát, hogy hogyan juthatok keleméri bárányhoz. Készségesen tájékoztatatott, a húst félrette nekem. Báránybordát és combot vásároltam. A hús szépen elő volt készítve. Az árát vásárláskor kicsit húzósnak éreztem, de mivel az a véleményem, hogy a minőséget meg kell fizetni (természetesen ésszerű határok között), nem ágáltam ellene.

Hétvégén egyik nap elkészítettük a bordát, másik nap pedig a báránycombot. Mindkettő nagyon finom lett.

Szerettük volna a lelkesedésünket megosztani a keleméri báránykák tulajdonosával, Balogh-Nagy Erzsébettel is, így elküldtük neki a bejegyzésünket mindkét receptről. Ő egy udvarias levélben megköszönte, hogy rájuk gondoltunk és megkérdezte, hogy hol szereztük be a húsokat, mert a fotók alapján úgy tűnik, hogy nem keleméri bárányt sütöttünk, mert azoknak a sütés után is jellegzetes rózsaszínes színezete van. Történt még pár levélváltás közöttünk, melyben tisztáztuk a helyzetet. Ezek után felhívtuk a hentest, és megkérdeztük tőle, hogy milyen bárányt vásároltunk tőle keleméri név alatt. Nem adott egyértelmű választ, de azt elismerte, hogy a korábbi kapcsolata Balog-Nagy Erzsébettel megszakadt és már nem vásárol tőle bárányhúst.

Időközben megvettem az áprilisi Magyar Konyhát, amelyben van egy hosszabb cikk a bárányokról és felsorolják, hogy melyik hentesüzletekben lehet bárányhúst vásárolni. Az “A Húsbolt” is benne van, viszont az nincs megemlítve, hogy náluk is lehet keleméri bárányt kapni, ellentétben a honlapjukkal, amelyet “elfelejtettek” frissíteni.

Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a tőlük vásárolt bárányhús szépen fel volt dolgozva és finom is volt, egyetlenegy hibája volt, hogy nem keleméri bárány volt, márpedig én kifejezetten azt szerettem volna vásárolni. És mindez számomra, mint “mezei háziasszony” számára kis sem derült volna, ha nem küldöm el a receptet Balogh-Nagy Erzsébetnek…..

Az esetnek több tanulsága is van. Számomra az egyik biztosan az, hogy az alapanyagok lelőhelyeit több oldalról is, szigorúan ellenőriznem kell. Az Aranyszalagos sorozatot bevezető bejegyzésemben is írtam arról, még a báránykás eset előtt, hogy a legnehezebb feladatom a sorozat készítese során, az alapanyagok beszerzése volt. A fentihez hasonló történetek csak még tovább nehezítik ezt a helyzetet. Nem akarok túl messzemenő következtetéseket levonni, de ezek az esetek nem tesznek jót annak a törekvésnek sem, hogy a minőségi alapanyagok egyre szélesebb körben jelenjenek meg a háztartások szintjén is.

Na, mégsem bírtam ki valamilyen véleményformálás nélkül….

Hát ennyi, és most következzenek szöveg nélkül a képek az elkészült ételekről, párban!

[su_spoiler title=”A fotókról …” open=”yes” style=”fancy” icon=”plus-circle” anchor=”Ile de France bárány”]A képekhez csak annyit, hogy a képek közel azonos fényviszonyok mellett készültek, fotókon az utómunka során csak következőkön állítottunk: exposure, clarity (minimális mértékben növelve minden képnél), vignetting. Tehát a színeken nem módosítottunk érdemben.[/su_spoiler]

 

Bárányborda

 

Báránycomb