Pávaszem sütemény – nevét a kinézetéről kapta

Lassan itt a szeptember, és bár az idő még mindig inkább nyáriasnak mondható, azért az egyre korábban kezdődő naplementék és a hűvösebb éjszakák, már az ősz közeledtét jelzik.

Mióta az egyik gyermekem iskolás, azóta számomra is a szeptember mindig valaminek a kezdetét jelenti, úgy mint a nebulók számára az új tanév. Tavaly szeptemberben kezdtem el a blogolásra való felkészülést, idénre pedig azt tervezem, hogy a megszokott “kemencés/ételes” bejegyzések mellett rendszeresen jelentkezem kenyeres/péksüteményes és boros posztokkal is:) Részletekről majd később…

Pávaszem sütemény

Az ebben a bejegyzésben szereplő pávaszem süti is már az ősz hangulatát idézi. Két fontos hozzávalója a dió, amely majd szeptember, október során érik be, és a baracklekvár, amely szerencsésebb esetben már ott csücsül a kamrapolcon az idei sárgabarack termésből frissen készítve. Ezt a süteményt is a nagymamám régi szakácskönyvében találtam egy kézzel írott papírlapon. A nevét a kinézetéről kapta, mert a téglalap alakúra nyújtott tészta hosszabbik oldalai kicsit feltekerve és baracklevárral megtöltve egy szempárhoz hasonlítanak. Szokták macskaszemnek is nevezni és többféle változata is létezik. Van olyan, hogy a feltekert tésztacsíkba a lekvár mellé magozott meggy is kerül. Lehet a diókrém helyett mákkal vagy kókuszkrémmel is készíteni. Az interneten keresgélve olyan pávaszem recepttel is találkoztam, amely úgy készül, hogy egy kakaós piskótalapot megkenünk kétféle pudingos krémmel és azt tekerjük fel. Én maradtam a nagymamám verziójánál.

Pávaszem sütemény – dióval és baracklekvárral