Tojásos lecsó

A lecsó a nyár egyik jellegzetes fogása. Friss paprikából, paradicsomból az igazi. Szinte mindenkinek van egy receptje rá és szinte mindegyik különbözik valamiben. Számomra a tojásos lecsó az igazi. Erről szeretnék pár gondolatot megosztani a bejegyzésemben.

 

Szaft helyett szotty

Azt szokták mondani, hogy a lecsót nehéz elrontani. Ez így is van, ha tudjuk mihez képest nehéz rosszul csinálni és elfogadunk pár olyan dolgot, amely a jó lecsó jellemzője. Ahogy Cserna-Szabó András írja Ede a levesben című könyvében :

“Az igazi lecsó ma nem lehet más, csakis a pörkölt diktatúrája elleni forradalom. Szaft helyett szotty. Unalom helyett izgalmas kreativitás. Jöjjön a fokhagyma, a bazsalikom, a rozmaring, a petrezselyem, az oreganó, a kakukkfű, a majoránna! Kezdjük akár olívaolajjal. Ne hagyjuk ki a cseleket, ne búcsúzzunk se szalonnától, se kolbásztól.

Semmit ne zárjunk ki! Tejföl, rizs, tarhonya, tojás. Még a velő vagy a máj se bűn. A gomba, a tök, a spárga se. Bor is mehet belé.

Csak könyörgöm, nagy vastag karikákra vágjuk a hagymát, hogy még véletlenül se legyen belőle szaft, és felejtsük el az őrölt pirospaprikát ezúttal, van ebben friss, zamatos zöldpaprika is elég!”

Az én lecsóm

Gyerekkorom óta a tojásos lecsóra esküszöm. Legtöbbször nyár esti vacsoraként készült nálunk, a kertből frissen szedett paprikából, paradicsomból. Nem került bele semmi húsféleség, Kenyérrel ettük és én nagyon szerettem a kenyér héjával kitunkolni a maradékot nemcsak a tányérból, hanem a lábasból is. Ehhez kellett a “szottyosság”. De a lecsó jó szolgálatot tett gyors ebédként a balatoni nyaralások során is. Mikor a rossz idő miatt nem tudtunk strandra menni és (végre) a szülőket is bevonva soha véget nem érő Gazdálkodj okosan party-t játszottunk, akkor a konyhabútor és a porszívó megszerzése között tartott félórás szünet épp elég volt ahhoz, hogy a tojásos lecsó elkészüljön.

És bár egyetértek Cserna-Szabó András fentiekben leírt véleményével, én, ha lecsót készítek, akkor mindig tojásos lecsót készítek és nem cifrázom sokat. Olívaolajon megdinsztelem a karikákra vagyis inkább félkarikákra vágott hagymát és miután a paprika és a paradicsom is megpuhult ráütöm a tojásokat és a kívánt állagra elkészítem. A végén megsózom. Úgy szeretem, ha bőven lehet “tunkolni” belőle. A paradicsom és a tojás mennyiségével tudjuk szabályozni a lecsó “szottyosságát”.

Menemem

Ahogy utánaolvastam és beleakadtam az interneten sokhelyen felbukkanó lecsó infografikába , megállapítottam, hogy az általam preferált tojásos lecsó leginkább a török menemen fogásnak felel meg. Ez természetesen nem lehet véletlen, mert bármennyire is szeretnénk a lecsót hagyományos magyar ételként kisajátítani, nagyon sok nemzet konyhájában megtalálható és hozzánk nagy valószínűséggel a szerbektől került, hozzájuk pedig a törököktől.

És ha már lecsó, akkor hagy fejezzem be írásomat egyik kedvenc gasztro-filmem (rajzfilmem), a “Lecsó” kissé átírt szlogenjével. Főzni bárki tud, lecsót is, csak figyeljünk a “szottyosságra”!