Toulouse-i kolbász – a szerecsendiótól a kolbásznak elegánsan csípős íze lesz
Nálunk a hagyományos házi kolbász elképzelhetetlen paprika nélkül. Ez azonban nincs mindenhol így. Ilyen például a toulouse-i kolbász is…
Az egész úgy kezdődött, hogy kedvet kaptam az otthoni kolbász készítéshez. Elsőre az ember hajlamos azt gondolni, hogy ez biztos egy nagyon macerás és hosszadalmas munka. Pedig egyáltalán nem az; és ezt a tapasztalat mondatja velem. Az egyetlen dolog, amit feltétlenül érdemes beszerezni hozzá, az egy kolbásztöltő “gép”. Nekem van egy kézi működtetésű változatom, amelyet még jó pár éve a szüleimtől kaptunk ajándékba, de manapság a legtöbb konyhai robotgéphez árulnak kolbásztöltő kiegészítőket is. Amire még érdemes figyelni annak érdekében, hogy ne fárasztó munkaként éljük meg a kolbásztöltést, az az, hogy ne vásároljuk túl magunkat kolbászhúsból. Mi általában maximum 5 kg kolbászhúst dolgozunk fel ketten, sütnivalónak; ebből kb. 8 db 1 méteres kolbász lesz.
A másik dolog, ami miatt jobban beleástam magam a kolbász készítés rejtelmeibe az az, hogy a kemencés sólet után kedvet kaptam elkészteni a franciák sóletjét, a cassoulet-t is. Ennek egyik változatába raknak toulouse-i kolbászt is. Mivel ezt nálunk nem egyszerű beszerezni, így elhatároztam, hogy házilag készítem el. A kész kolbászokból kisütöttünk pár szálát, a többit pedig félretettük a cassoulet-be, amelynek a receptje hamarosan olvasható a blogon is:)
Toulouse-i kolbász
“Definíció” szerint a toulouse-i kolbász, amely nevét Toulouse városáról kapta, egy olyan francia kolbászfajta, amely durvára vágott sertéshúsból készül fűszerezéssel, esetenként fehérbor és fokhagyma hozzáadásával. És most nézzük a részleteket a The Professional Charcuteria Series című könyv alapján.
Hús
A toulouse-i kolbász sertéshúsból készül. A kolbászhús összetétele: 75% sertés lapocka és 25% zsírszalonna. Az előkészítés során igyekeztem a lapockát megtisztítani a zsírosabb részektől. Mivel ennek a kolbásznak a jellegzetessége, hogy nagyobb hús- és zsír darabokat tartalmaz, érdemes a zsírszalonnát kb. egy órával a felhasználás előtt betenni a fagyasztóba, hogy a darálás és a keverés után is darabos maradjon, ne máljon szét.
Húsdarálás
Mivel nem vagyok hentes, így én nem késsel, hanem darálóval dolgoztam. A recept szerint a húst 10mm-es lyukátmérőjű darálóval, a zsírszalonnát pedig 5mm-es lyukátmérőjű darálóval javasolt ledarálni. Sajnos nem tudtam beszerezni 10mm-es rostélyt, így én mind a húst mind pedig a zsírszalonnát egy 6 mm-es lyukátmérőjű darálon daráltam le egyszerre.
Toulouse-i kolbász – húshoz a 10-es, zsírhoz az 5-ös rostély az ideális
Fűszerezés
A toulouse-i kolbász lelke a jó minőségű hús. A legegyszerűbb változatában nincs is benne más fűszer, csak só és fehérbors. Az általam használt recept és más receptek is tartalmaznak még szerecsendiót is. Ez elsőnek számomra elég furcsának tűnt, sőt bele sem akartam tenni a recept szerinti mennyiséget a kolbászhúsba, de aztán követtem a receptet és nem bántam meg. A frissen reszelt szerecsendiónak önmagában sokkal intenzívebb az illata és az íze, mint a kolbászhúsba keverve. Nem kell megijedni tőle, mert ad a kolbásznak egy nagyon kellemes, elegánsan csípős ízt. Néhány recept megemlíti azt is, hogyha a kolbászt cassoulet-ba szánjuk, akkor ízesítsük fokhagymával is. Én is tettem bele.
A fűszereket, a fokhagyma kivételével, javasolt egy kevés hideg vízben vagy fehérborban elkeverni. Én olaszrizlinget használtam, ami szintén adott egy kellemes plusz ízt a kolbásznak.
Toulouse-i kolbász – paprika nélkül is finom a kolbász
Töltés
A bekevert kolbászhúst sertés vékonybélbe töltöttem, amelyeket előtte alaposan átmostam és hideg vízben áztattam. A töltésnél vigyázni kell arra, hogy a beleket teljesen felhúzzuk a kolbásztöltő csőre és hogy a tölteléket úgy nyomkodjuk bele a kolbásztöltő gépbe, hogy ne legyen levegős.
Egyszerre megtöltöttem egy nagyobb szálat, majd 10-15 cm-enként csavartam rajta egyet.
Sütés
Az elkészült kolbászok egyrészét kisütöttem, a többit lefagyasztottam részben későbbi fogyasztásra, részben pedig a cassoullet-be. Sütéskor a tepsibe krumplit raktam a kolbászok mellé, amelyeket villával megszúrkáltam és öntöttem alá egy kevés vizet és fehérbort is. Nagyon finom lett. Érdemes kipróbálni és önmagában értékelni nem keresve benne a megszokott, magyaros ízeket!
Toulouse-i kolbász – sütéskor fehérbort öntöttem alá
- 5 kg kolbászhús (sertéslapocka és zsírszalonna 75%-25%-os arányú keveréke daráltan)
- 50 g só
- 6 g őrölt fehérbors
- 3 g frissen reszelt szerecsendió
- 13 g fokhagyma összenyomva
- Kb. 1 dl fehérbor
- 10 m sertésbél
- Amennyiben nem készen vásároltuk a kolbászhúst, a lapockát és a zsírszalonnát nagylyukú darálón ledaráljuk (részletek a bejegyzésben).
- A szerecsendiót lereszeljük.
- A fokhagymát megtisztítjuk és fokhagymanyomóval összenyomjuk.
- A sertésbelet átöblítjük és hideg vízbe beáztatjuk.
- A sót, a fehérborsot és a szerecsendiót elkeverjük a fehérborban és az előkészített kolbászhúsra öntjük.
- Hozzáadjuk a fokhagymát is és kézzel alaposan összekeverjük, vigyázva arra, hogy a hús- és zsírszalonna darabokat ne nagyon nyomkodjuk össze. Amennyiben szükséges, a keverés közben kevés fehérbort még adhatunk a töltelékhez.
- Az elkészült tölteléket a megfelelő hosszúságúra vágott belekbe töltjük.