Vendégváró sós kifli

Sós kifli és designer sók

A sós kifli recept anyai ágon, nemzedékeken keresztül öröklődik a családunkban. Nagyon egyszerűen elkészíthető és akár vendégváráshoz, akár “csak úgy”-ra a családnak megsütve, mindig biztos siker. Frissen a sütőből, kemencéből kivéve a legfinomabb, de ha marad másnapra is, még akkor is rendben van, és családon belül mindig küzdelmet kell folytatni azért, hogy kinek még mennyi juthat. A titka az egyszerűségében, a jó minőségű alapanyagokban és a lelkesedésben, amellyel sütjük, rejlik.

Röviden a recept annyi, hogy a tésztához a hozzávalókat lazán összedagasztjuk, majd megkelesztjük. Utána a tésztát kinyújtjuk, kifliket formázunk belőle és szorosan egymás mellé elhelyezzük a tepsiben. A tetejét megkenjük tojássárgájával és megszórjuk só és köménymag keverékével, majd megsütjük.

Sós kifli variációk

És most nézzük a “titkos” részeket:

Liszt. Nekem kétféle liszt vált be igazán. Az egyik a Müller Drogériákban kapható Biokorn 550-es típusú bio búzaliszt, valamint a szigetszentmiklósi Szabó Malom BL 55-ös finomlisztje. A Müller lisztről annyit megjegyeznék, hogy tapasztalatom alapján kevesebb folyadékot tud felvenni, így felhasználása során a receptben szereplő folyadék mennyiséget fokozatosan érdemes a tésztához adagolni a dagasztás közben. (A sós kifli esetében dolgozhatunk a receptben megadott folyadék mennyiséggel.)

Tepsiben való elhelyezés. A sós kifli akkor a legfinomabb, ha a belseje és az oldalsó része puha, míg a teteje ropogós. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, hogy a sütésre váró kifliket jó szorosan egymás mellé helyezzük el a tepsiben, és a tetejüket megkenjük tojássárgájával.

Só. A kifli tésztájához 1 evőkanálnyi só szükséges, valamint sóval kell megszórni sütés előtt a kiflik tetejét. Tudatában vagyok annak, hogy az emberek általában több sót fogyasztanak a szervezetüknek szükséges mennyiséghez képest főleg a feldolgozott élelmiszerek és a nagyüzemi élemiszeripari termékek miatt. Én igyekszem a családomnak kevés sóval főzni és megtanítani élvezni az ételek természetes ízét. Mindehhez persze az szükséges, hogy a sütéshez, főzéshez jó minőségű alapanyagok álljanak rendelkezésre. Viszont ez a recept úgy jó, ahogy van. Nem hazudtolja meg a nevét, de amennyiben betartjuk az arányokat nem fogjuk érezni a só dominanciáját. És hát természetesen nem mindannap eszünk ilyet…..

A sóval kapcsolatosan amivel még játszani lehet, az az, hogy mivel szórjuk meg sütés előtt a kiflik tetejét. Déd- és nagyszüleimnek még nem volt sok választása, így ők vagy sima konyhasó és köménymag keveréket vagy pedig csak köménymagot használtak a szóráshoz.

Én először annyit újítottam a receptem, hogy nagyszemű tengeri só és köménymag keverékével ízesítettem a kifliket.

Az utóbbi időben kísérletezgettem az ún. designer sókkal is. Ezekkel a sókkal általában nem sütnek, főznek, kizárólag az ételek utóízesítésére használják őket. Kiválasztottam pár, kinézetre is látványos sót (Fleur de sel, Hawaii fekete láva só, Hawaii vörös láva só), és ezekkel szórtam meg sütés előtt a sós kiflik tetejét. Ezekre a sókra az jellemző, hogy kevésbé intenzív a sós ízük és a magas ásványi anyag tartalmuknak köszönhetően rendelkeznek még valamilyen különlegesebb mellékízzel is. A próbálkozásaim során a fleur de sel-hez kevertem egy kis köménymagot is.

[su_spoiler title=”TUDÁSMORZSÁK: A SÓ” style=”fancy” icon=”plus-circle”]A só szagtalan, csípős ízű, fűszerként és tartósítószerként is használatos kristályos vegyület. Eredete szerint megkülönböztetjük a tengeri sót, amelyet tengerek vagy óceánok vízéből vonnak ki párologtatással, valamint a kősót, amely kristály formájában jelenik meg a természetben a kiszáradt tengerek maradványaként. Tehát összességében elmondható, hogy a konyhában használatos sók mind tengerből származnak és 97-99 %-ban nátriumkloridból állnak. A fennmaradó 1-3 százalék ásványi anyag és nyomelem. Döntően a nátrium-kloridon kívüli anyagok összetétele és a kristályok formája, nagysága határozza meg a só karakterét, ízét, élettani és kereskedelmi értékét.

Konyhasó: A legismertebb és legtöbbet használt sófajta a világon. Apró szemcséjű só, amelyet kő- vagy tengeri sóból állítanak elő, és kémiai tisztítás, finomítás során lesz fehér. A sószemcsék összetapadásának megelőzésére adalékanyagokat – kálcium-karbonát, vagy magnézium-karbonát- adnak hozzá.

Fleur de sel, vagyis a sóvirág: A sók fejedelmének is nevezik. Ez a só a szárítómedencék vizének tetején csapódik ki, s onnan kézi erővel takarítják be. Különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, jódban és nyomelemekben. Enyhén sós íze van és nedvesebb a szokásos konyhasónál. Európában a francia Bretagne és Camargue, valamint a portugál Algarve fleur de sel-je a leghíresebb. Szintén fleur de sel típusú a japán Oshima Island Blue, mely rendkívül drága és ritka.

Hawaii fekete láva só: Molokai vulkanikus szigetéről származik. Színét a lepárlás előtt a tengervízhez kevert aktív széntől kapja. Ezzel az eljárással értékes ásványi anyagok is a sóba kerülnek. Íze gyengén mogyorós. Világos ételekre szórva a leglátványosabb.

Hawaii vörös láva só: Hawaii szigetéről származik, és az alaea vulkanikus vörös agyagtól kapta a színét és nevét is. Lepárlás előtt ezt az agyagot adják a tengervízhez. Íze lágyabb, mint a hagyományos tengeri sóké.

Bővebben a sókról:

http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20130107-sofajtak.html

http://buvosszakacs.blog.hu/2007/08/30/a_so_viragai

 A designer sókat a Culinaris-nál lehet beszerezni.

[/su_spoiler]

Sós kifli és Fleur de sel , vagyis a sóvirág

Sós kifli és hawaii fekete láva só

Sós kifli és hawaii vörös láva só

A végeredmény kinézetre látványosabb és sós ízében lágyabb sós kifli lett. Számunkra ez az újított változat lett a nyerő.

Vendégváró sós kifli